Azért gyűltünk ma itt össze, hogy megemlékezzünk egy olyan emberről, akinek tragikus véget rendeltek el odafent. (óriási felsírások a tömegben) Sajnos Dániel, már nincs közöttünk, mivel túl szókimondó volt. Mi, akik ismertük, sejtettük, hogy egyszer erre ráfázik, de nem gondoltuk volna, h S. Ákos (18) megteszi...
Már kisbabaként is vissza-vissza oá-zott a szüleinek, sőt egy-egy macskának is keresztbe tett. Anekdoták szólnak arról, hogyan fürdetett meg az Úr 1992. esztendejében egy aranyos kiscicát a jeges vízben...
Az oviban már tarthatatlan volt, ha aludni kellett, ő nem aludt, ha játszani kellett, ő nem játszott.
Korai iskolás éveiben, majdnem példamutató lett, ám rájött, hogy a tanító is ember, eszerint vissza kell neki vágni mindig.
Felsőben már rettegtek tőle az iskola dolgozói, míg a középiskolában egyszerűen korcsoknak tekintette tanárait. És igen, kedves volt tanárai, hiába hiszik azt, hogy önök kivételek voltak, nem!
Majd eljött ez a végzetes nyár.... (a tömeg egy emberként hüppög már) Mindenkinek, mindig visszavágott, kapott érte a buszon, a saját utcájában, majd idegen városokban is. Míg S. Ákos ezt megelégelte, és egyszerűen, ám annál kegyetlenebbül kivégezte, elpusztította, megsemmisítette. Higgyék el nekem, szörnyű volt a látvány, amikor a koporsóba csak végtag darabok kerülnek.
Isten veled, Dani!
Igen, nagyon hülye vagyok jelenleg, unatkozok
De asszem ezt kirakom blogomba is, kíváncsi vagyok, mit szól hozzá sonkimonki úr
[amúgy sok benne a kamu, de szarok rá]
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése